Az édesburgonya előkészítése
Az édesburgonyát megmossuk, meghámozzuk, majd újra leöblítjük. A gumókat hosszában félbevágjuk, aztán körülbelül egyforma vastag hasábokra daraboljuk. Nem kell tökéletesen azonos méretűeknek lenniük, de törekedjünk arra, hogy a vastagságuk hasonló legyen.
A felvágott édesburgonyát tiszta konyharuhára vagy papírtörlőre helyezzük, és alaposan szárazra töröljük. Ez a lépés különösen fontos, mert a nedves felületű hasábok inkább párolódnak a sütőben, és kevésbé lesznek pirultak.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. Ha légkeveréses sütőt használunk, 190 °C is elegendő lehet. A sütőnek teljesen forrónak kell lennie, mire az édesburgonya bekerül, különben túl sokáig tartana a sütés, és a hasábok inkább megpuhulnának, mint megpirulnának.
A száraz édesburgonyát egy nagy tálba tesszük. Hozzáadjuk az olajat, a sót, a borsot és az őrölt pirospaprikát. Az egészet alaposan összeforgatjuk, hogy minden hasábot vékonyan bevonjon a fűszeres olaj.
A fűszerezéshez kevés fokhagymaport, rozmaringot vagy kakukkfüvet is használhatunk, de ne tegyünk egyszerre túl sokféle fűszert az édesburgonyára. Az édes ízű körethez jól illenek a visszafogott, aromás fűszerek. A pirospaprika szép színt és enyhén füstös ízt adhat neki.
A hasábokat sütőpapírral bélelt tepsire terítjük. Fontos, hogy lehetőleg egyetlen rétegben helyezkedjenek el, és ne fedjék egymást. Ha túl szorosan kerülnek egymás mellé, a felszabaduló gőz bent marad közöttük, és a hasábok nem tudnak megfelelően pirulni.
A tepsit a forró sütőbe tesszük. Az édesburgonyát körülbelül huszonöt-harmincöt percig sütjük. A pontos idő függ a hasábok vastagságától és a sütő teljesítményétől.
A sütés felénél, körülbelül tizenöt perc után, a hasábokat óvatosan átforgatjuk. Így mindkét oldaluk egyenletesebben pirul. Ha a szélek már erősen barnulnak, de a közepe még kemény, csökkentsük kissé a hőfokot, és folytassuk a sütést.
Az édesburgonya akkor kész, amikor a külseje aranybarna, a szélei enyhén ropogósak, a belseje pedig villával könnyen átszúrható. Ne süssük túl, mert a vékonyabb darabok kiszáradhatnak vagy megéghetnek.
A csirke előkészítése és sütése
A csirkemellet vagy csirkecombfilét papírtörlővel szárazra töröljük. A nagyobb, vastagabb részeket szükség esetén kettévágjuk, vagy enyhén kiegyenlítjük. A cél az, hogy a húsdarabok hasonló vastagságúak legyenek.
A csirkét mindkét oldalán sóval és frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. Megszórjuk pirospaprikával és fokhagymaporral, majd a fűszereket finoman a hús felületébe dörzsöljük.
Egy nagyobb serpenyőt közepes vagy közepesen magas hőfokon felmelegítünk. Hozzáadjuk az olajat, majd megvárjuk, amíg kellően forró lesz. A csirkedarabokat úgy helyezzük a serpenyőbe, hogy ne zsúfoljuk túl. Ha túl sok hús kerül egyszerre az edénybe, a hőmérséklet gyorsan leesik, és a csirke pirulás helyett levet enged.
A csirkét az első oldalán néhány percig sütjük, amíg szép aranybarna kérget kap. Ezután megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük. A sütési idő a hús vastagságától függ, ezért ne kizárólag az időt figyeljük.
A csirkemell vékonyabb darabjai gyorsan elkészülhetnek, a vastagabb csirkemell vagy combfilé azonban hosszabb időt igényel. A hús akkor sült át, amikor a közepe már nem rózsaszín, a leve pedig tiszta. Ha van húshőmérőnk, a legvastagabb rész belsejében körülbelül 74 °C-os hőmérséklet jelzi a biztonságos átsülést.
A kész csirkét tányérra tesszük, lazán lefedjük, és néhány percig pihentetjük. A pihentetés alatt a hús levei kissé eloszlanak, így szeleteléskor kevesebb nedvességet veszít. Nem szükséges teljesen forrón tartani, mert később a mártásban ismét átmelegítjük.
A serpenyőt ne mossuk el a mártás elkészítése előtt. Az alján maradt pirult húsos részek értékes ízt adnak a gombás szósznak. Ha sok megégett fűszer vagy feketére pirult darab maradt benne, azt természetesen töröljük ki, de a barnás, nem égett réteget érdemes felhasználni.
A tejszínes-gombás mártás elkészítése
A gombát megtisztítjuk. A nagyobb példányokat félbevágjuk, majd szeletekre daraboljuk. Ne vágjuk túl vékonyra, mert a sütés során összeesnek. A kissé vastagabb szeletek jobban megőrzik az állagukat, és kellemesebb textúrát adnak a mártásnak.
A sonkát vagy bacont apró kockákra vágjuk. A vöröshagymát megtisztítjuk és finomra aprítjuk. A fokhagymát meghámozzuk, majd nagyon apróra vágjuk vagy összezúzzuk. A petrezselymet megmossuk, szárazra töröljük és finomra aprítjuk.
A csirke sütésére használt serpenyőben megolvasztjuk a vajat. Ha bacont használunk, először akár külön zsiradék nélkül is megpiríthatjuk, mert a bacon maga is enged valamennyi zsírt. Ha sonkával készül, a vaj adja majd a megfelelő alapot.
A vajon megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát. Közepes lángon néhány percig pirítjuk, amíg megpuhul és üveges lesz. Nem kell barnára sütni, mert a mártáshoz a lágy, enyhén édeskés hagymaíz illik.
Hozzáadjuk a felszeletelt gombát. A hőfokot kissé magasabbra állítjuk, és a gombát néhány percig pirítjuk. Eleinte vizet fog engedni, ezért ne ijedjünk meg, ha a serpenyőben több folyadék jelenik meg.
A gombát addig sütjük, amíg a leve nagy része elpárolog, és a szeletek szélei enyhén megpirulnak. Időnként átkeverjük, de nem szükséges folyamatosan mozgatni. A gombának időt kell hagyni, hogy színt kapjon.
Ha túl sok gomba került a serpenyőbe egyszerre, érdemes két adagban pirítani. A zsúfolt edényben a gomba sok levet enged, és kevésbé lesz ízletes. A pirítás végén a gombának puhának, de még kissé rugalmasnak kell lennie.
Hozzáadjuk az apróra vágott sonkát vagy bacont. Néhány percig együtt sütjük, amíg a sonka átmelegszik, a bacon pedig enyhén ropogóssá válik. A bacon ne legyen teljesen kemény, mert a tejszínben még tovább puhulhat.
Ezután beletesszük a fokhagymát. A fokhagymát csak rövid ideig pirítsuk, körülbelül fél-egy percig. Amint megérezzük az illatát, felönthetjük a tejszínnel. Ha sokáig marad a forró serpenyőben, könnyen megéghet.
A tejszínt lassan a gombás alaphoz öntjük, közben fakanállal vagy spatulával átkeverjük. A serpenyő alját finoman felkaparjuk, hogy a pirult húsos és gombás ízek beleoldódjanak a mártásba.
Hozzáadjuk a mustárt és kevés pirospaprikát. A mustár enyhe savassága kiemeli a gomba és a tejszín ízét, a pirospaprika pedig színt ad a mártásnak. Nem kell sok belőle, mert a csirkén már szintén van fűszer.
A mártást alacsony lángon melegítjük. Nem szükséges erősen forralni. Néhány perc alatt kissé besűrűsödik, különösen akkor, amikor a sajtot is hozzáadjuk.
A reszelt sajtot fokozatosan belekeverjük a forró tejszínbe. Minden adag után megvárjuk, amíg a sajt elolvad, majd hozzáadjuk a következőt. Így egyenletesebb, simább mártást kapunk.
Ha a mártás túl sűrű, kevés tejjel vagy vízzel lazíthatjuk. A folyadékot apránként adjuk hozzá, mert a sajt hűlés közben is tovább sűríti majd a szószt. Ha túl híg, néhány percig alacsony lángon tovább főzhetjük, de ne forraljuk hevesen.
A mártást sóval és frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. A sózással óvatosan bánjunk, különösen bacon és sós sajt használata esetén. A végén kóstoljuk meg, és csak akkor adjunk még hozzá sót, ha valóban szükséges.
A friss petrezselymet a legvégén keverjük a mártásba. Így megőrzi friss, zöld aromáját, és élénkebb színt ad az ételnek. Néhány levelet félretehetünk a tálaláshoz is.
A csirke visszahelyezése a mártásba
A megsült csirkedarabokat visszahelyezzük a tejszínes-gombás mártásba. Ha csirkemellet használunk, a nagyobb darabokat akár ferdén felszeletelve is beletehetjük. A csirkecombfilé általában egyben is szépen tálalható.
A húst a mártásban néhány percig melegítjük. Ne főzzük hosszasan, mert a már teljesen átsült csirke könnyen kiszáradhat. Elég, ha a mártás mindenhol bevonja, és a hús belseje is átmelegszik.
Ha a csirkét a mártással együtt szeretnénk tálalni, a serpenyőt levesszük a tűzről, és néhány percig pihentetjük. A mártás ezalatt kissé besűrűsödik, és jobban megtapad a húson.
Ha a csirke és a mártás elkészül, ellenőrizzük az édesburgonyát is. Amennyiben a hasábok még nem elég pirultak, hagyjuk őket néhány perccel tovább a sütőben. A köretet lehetőleg közvetlenül tálalás előtt vegyük ki, hogy ropogósabb maradjon.
Tálalás
A tányérra néhány darab sült csirkét helyezünk. Bőségesen kanalazunk rá a tejszínes-gombás mártásból, ügyelve arra, hogy minden adagba jusson gomba, sonka vagy bacon és krémes szósz is.
Mellé halmozzuk a sült édesburgonya-hasábokat. A hasábokat ne öntsük le a mártással, mert gyorsan megpuhulnának. A ropogós köret és a selymes csirkemártás külön-külön is megőrzi a saját állagát.
A tányért friss petrezselyemmel díszíthetjük. Aki szeretné, néhány csepp citromlével is frissítheti a mártást, de csak kis mennyiséget használjunk, hogy ne nyomja el a gomba és a tejszín ízét.
A fogás mellé friss zöldsalátát, párolt zöldbabot vagy egyszerű uborkasalátát is kínálhatunk. A savasabb, friss köret kellemesen ellensúlyozza a tejszínes mártás gazdagságát.
A maradék csirkét és mártást lefedve, hűtőszekrényben tároljuk. Újramelegítéskor alacsony hőfokot használjunk, és szükség esetén kevés tejjel vagy vízzel lazítsuk a mártást. Ne forraljuk erősen, mert a tejszín és a sajt állaga megváltozhat.
Az édesburgonyát külön tároljuk a mártástól. Újramelegítéshez sütőben vagy serpenyőben melegítsük, így valamennyire visszanyerheti a ropogósságát. Mikrohullámú sütőben gyorsan felmelegszik, de puhább marad.
A tejszínes-gombás csirke akkor lesz igazán finom, ha a húst nem sütjük túl, a gombát előbb alaposan megpirítjuk, a tejszínes mártást pedig alacsony hőfokon, türelmesen sűrítjük be. A sajtot fokozatosan adjuk hozzá, a sózást pedig csak a végén igazítsuk, mert a sonka, a bacon és a sajt is befolyásolja az étel sósságát.
A szaftos csirkehús, a pirított gomba, a lágy tejszínes-sajtos mártás és az édes, aranybarna burgonya együtt gazdag, mégis könnyen szerethető házias fogást alkot. Frissen tálalva a legfinomabb, amikor a mártás bársonyos, a csirke puha, az édesburgonya pedig kívül ropogós, belül krémes.
